Utazós család a miénk. Szüleim – nagyon szimpatikus – gondolatmenete az, hogy ha megengedheti magának az ember, akkor utazzon minél többet, mert az élmények azok, amelyek mindig, minden körülmények között az illető emberé maradnak, amit nem vehetnek el tőle. Ez alapján a filozófia alapján jártuk be kiskoromban Görögországot több részletben majdnem teljes egészében Olümpia és Rodosz kivételével, majd Észak-Olaszországot az utolsó fűszálig, a Tátrát vagy egy tucat alkalommal, Párizst, Amszterdamot és Hollandiát, Svájcot, Montenegrót, stb. És ezek még csak azok, ahol hármasban voltunk. Idén pedig ismét nekivágunk, ez nálunk családterápia is. :)

A Balkán (a fogalom itt földrajzi és – negatív konnotációktól mentesen – kulturális értelemben is használatos) turisztikailag szerintem egy méltatlanul elfeledett terület, ami újrafelfedezésre vár. „Jugóba” vagyis az egykori Jugoszláviába (amely töredékére csökkenése után Szerbia és Montenegró államszövetségének megalakulásával 2003-ban végleg kimúlt) persze jártunk, jártak az „átkosban”, talán mert oda lehetett. Mindeközben Nyugaton az történt, hogy… de ezt elmondja Billy Joel:

Azonban a rendszerváltás után „Görög” és „Olasz” vitte a prímet, majd Horvátországgal kezdődött az a folyamat, amely a középosztály számára újra felfedezte az Adriát. Ahogyan a kilencvenes és kétezres években sorra váltak függetlenné a balkáni államok, úgy indult fejlődésnek a turizmus, nyugatról-keletre, az Adriai tenger északkeleti partján: Szlovénia, Horvátország, Montenegró, és – majd most kiderül – Albánia.

És akkor itt jutunk el – a zseniális filmsorozat után szabadon – az úticélhoz: miért éppen Albánia? (Illetve, miután „kicsit” kibővült a program: miért éppen Balkán?) Pár éve „bekattantam” és összeraktam egy jó 20-25 napos túrát, amely Szlovénia, Horvátország és Görögország és Szerbia kivételével mindent tartalmaz, amit érdemes megnézni a Balkán ismeretlenebb vidékeiből. Ez a terv aztán néhány évig halódott, majd a – finoman, jelzésértékűen, karácsonyra megvásárolt – útikönyvek hatására szüleim is ráharaptak a dologra, így voltunk tavaly nyáron másfél hetet Montenegróban azóta vagyok önkéntes, de annál lelkesebb „kerítője” a Balkán eme kis gyöngyszemének. Ennek a blognak a bónuszaként szeretnék majd Montenegróról is írni. Ott is fogunk járni a következő két hétben és remélem, velünk együtt minél több olvasó.

Idén merészebbek voltunk, megcéloztuk Albániát, bár ezt már Montenegróban eldöntöttük. Röviden: közel van, olcsó, szép és nincsenek elözönölve turistákkal. Hosszabban: remélem az egyes blogbejegyzések meggyőzőek lesznek a nyájas olvasó számára. Megszereztem Dienes Tibor (aki legalább akkora, de nálam sokkal alaposabb és tapasztaltabb híve Albániának mint én Montenegrónak) hiánypótló útikönyvét, átnéztem honlapját (érdemes), majd összeállítottam egy útitervet, amely mindent tartalmazott Albánia látnivalóiból. Az ötlet és „forgatókönyv” az enyém, a filmet édesapám rendezte, aki intézte a foglalásokat meg az adminisztrációt köszönet érte itt is. Meg édesanyámnak is, aki nyilvánvalóan a „kellékes”.

Jó, jó, de Albániába azért mégsem öt perc az út, meg kell állni valahol, akkor már nézzük meg Koszovót. (A látványosságokat ugyebár minden ország vonatkozásában megismertem az évekkel korábbi útiterv összeállítása kapcsán.) Akkor már Macedónia is útba esik, de legalábbis Ohrid, menjünk arra. Majd, miután délkeletről északnyugatra bejártuk Albániát, igazán átugorhatnánk Montenegróba, Ulcinj úgyis nagy kedvenc volt, Herceg Novi kimaradt (bár azt én pótoltam még abban az évben), Dubrovnik meg szüleimnek éppen az említett „Jugó”-ban töltött egyik vakáció szép emléke volt egykor. Tavaly Bosznia-Hercegovina (jelesül Mostar) felé mentünk haza Montenegróból, akkor az az idén is jó lesz, és akkor már az útba eső dolgokat is meg lehet nézni, és Mostarban elég csak megpihenni az Öreg híd tövében a zúgó Neretva partján, viszont Szarajevó felfedezésre vár, akkor menjünk arra. Nos, így alakult ki ez a kis túra. A kicsit hosszúra nyúlt bevezetés után odafelé még írok majd az útvonalról.

Még annyit, hogy blogot többször akartam írni, de lusta voltam, most viszont a nyaralást szeretném összekötni ezzel, ugyanis amikor én is készültem, hogy mit kéne megnézni, merre kéne menni, akkor hasznos volt néhány bejegyzés néhány blogon, viszont átfogó leírást nem nagyon találtam, gondoltam, majd én. (Ennek megfelelően ez az első blogom, technikai szerencsétlenkedést nézzük el nekem.) A frissítés nyilván az infrastrukturális körülmények figyelembevételével esetleges lesz, de igyekszem, amikor lehet posztolni.

Egy szó, mint száz, utazni hívok minden érdeklődőt, lehet követni a blogot itt is, a facebookon is remélhetőleg, és ha valaki a valóságban is követné a túrát, akkor itt remélem talál néhány lelkesítő vagy éppen hasznos információt. Minden bejegyzéshez fogok tenni egy vagy több zenét is, ami éppen eszembe jut.

A túra időtartama 14 nap, 17-én jövünk haza.