Ha már Chevrolet-tel megyünk szóljon Madonna száma, az American Pie. (Mekkora zene volt ez, úristen, volt egy kazettám - mi az a kazetta a mai tizenéveseknek - aminek az egyik oldalán csak ez volt a másik oldalán meg csak Stingtől a Desert Rose. Elmondanám, hogy ez a Madonna szám volt életem első mp3-a amit letöltöttem. Jó tíz évvel ezelőtt.) Szóval a mai penzum Pristina – Ohrid, közben egy, s más megtekintése (volt).
Erről a napról talán még Pristinában is megemlékeznek, mert a körülbelül öt nagy főútjukból kettőt amerikai elnökről, nyilvánvalóan Clintonról és a Bush-ról neveztek el. Szóval Amerika és EU mánia again. Persze Rugova bácsi is sztár.
Mindenesetre az egy este után következett az egy délelőtt is. Pristina óvárosa nagyon kicsi, egy, de maximum két óra alatt végigjárható. A néprajzi múzeum 10-kor nyit, mi azt néztük meg, a 18. és 19. századi, épen megmaradt házakban elsősorban a tárgyi kultúra és a népviselet emlékeit megőrző kiállítás található, amely ingyenes, de adományt illik adni.
Mi, tekintettel arra, hogy eléggé tetszett a kiállítás (az In your pocket szerint is „highly recommended”, ráadásul angolul kifogástalanul beszélő idegenvezetőt is kaptunk az egyik gondnok személyében, így) a térképek és képeslapok felvásárlása után adott tetemes borravalóval támogattuk a valóban „magasan érdemes megtekinteni” minősítést kiérdemlő kis múzeumot. A vendégkönyve ezt írtam: „Great impression of the past. Good luck for the future.” Valóban szerencse kell ahhoz, hogy ez a kis ország összeszedje magát, de én mindenesete nagyon drukkolok nekik. Aki teheti az egyébként annyival is támogathatja őket, hogy elmegy és jól érzi magát az országukban, nem fog benne tönkremenni anyagilag. Egyébként nyilvánvalóan nagyon kedvesek és segítőkészek, és a PR-dumát félretéve; nem találkoztam olyan emberrel, aki – bár nem beszélt világnyelvet – vállat rántott volna az útbaigazításra vonatkozó kérdésre. Meg szerintem közeli, kicsi és egzotikus országokban járni = MENŐ.
Visszatérve Pristinára. A múzeum után (a Koszovó (kb. „nemzeti”) múzeum hétfőnként zárva van, és ugye mi hétfőn voltunk) a piacon sétáltunk. Pontosan olyan, ahogyan egy működő (vagyis nem a mostarihoz hasonló turistának kitalált kirakat jellegű) balkáni piacot elképzel az ember.
A kötelező hűtőmágnesek beszerzése után még belefért egy mecset megtekintése (külön a mi kedvünkért nyitotta ki az egyik tag, ez is ingyenes, az adomány itt is illendőség dolga), majd az előző éjjel néptelen sétálóutcán egy gyros elfogyasztása.
Szimbolikus látvány a kulturális Minisztérium udvarán a szovjet gyártmányú négycsöves légvédelmi gépágyúk.
Pristina után a terv szerint Gracanica, a világörökség részét képező monostor után Pecen át Decani (ua. monostor, világörökség), majd nagyon röviden Prizren, aztán irány Ohrid, ezzel ki is vannak végezve Koszovó legfontosabb látnivalói. Nyilvánvalóan a balfaszkodás miatt ebből az lett, hogy az említett útvonalon ugyan, de megállás nélkül mentünk Ohridba. Azért néhány tapasztalat.
Gracanica. Egy nagyon szép és nagyon nagy kert közepén áll egy nagyon régi templom. A tiltás ellenére csináltam néhány képet.
Érdekes, hogy Gracanica és környéke valószínűleg szerb többségű.
Úton Pec felé rá kellett jönnünk, hogy a koszovóiak megcsinálják ugyanazt az utakkal, mint a szerbek Nis és a koszovói határ között, csak itt éppen egy autópályát szednek szét néha egészen elképesztő terelésekkel. Ha nem figyel az ember, garantált tengelytörés. Mondani sem kell, hogy hétfő kora délután egy darab építőmunkást se láttunk az éppen „készülő” szakaszon. Ehhez képest az, hogy egyébként tehéncsordák közlekednek az autópályán, többek között a forgalommal szemben, már tényleg nem sokat ront a helyzeten. Persze ahol nincs is autópálya (a térképen jelzettel ellentétben), ott megszűnnek ezek a problémák. A tehenek mellett a legjellemzőbb őshonos állat nagyforgalmú főutakon a canis vagabondus vagyis a kóbor kutya.
Pec. Ugyebár nulla időt töltöttünk autón kívül a városban, a bazárt / óvárost (nem derült ki, mekkora az átfedés a kettő között) csak egy beugró ki utcán keresztül láttuk (legalább tudjuk, hol van), valamint még én kiemelnék egy rommá lőtt házat a folyóparton, amelyet egy olyan hídról láttunk, amelyen külön terhelhetőségre vonatkozó tábla volt a kerekes és a lánctalpas gépjárműveknek. (Ilyen táblát egyébként minden hídnál láttunk.) Sajnos fotó nem készült, higgyük el. Az autópályán közlekedő szarvasmarhákra rímelt a Pec központjában a körforgalomban kóválygó szénásszekér és a belvárosi parkban kaszát fenő parasztbácsik némileg szürreális képe, amely amúgy jól megfért a „Cambridge” névre keresztelt gimivel (megörökítve sajnos egyik se lett, nyilván arra se volt idő). Ilyenkor eszembe jut kedvenc példám, a Magas Tátra felé haladó erdei országúton az a kis szlovák falu, amelynek a neve után gondos kezek a „D. C.” feliratot fújták föl a lakott terület táblára. Nyilván, mert szövetségi terület…
Egyébként a szénásszekerek és lovas- vagy szamaraskocsik végigkísérik utunkat Pecből Prizren felé is, bár kicsit furcsán mutatnak a csupa üveg és vasbeton „Hotel Europa” és társai mellett.
Nem mintha a tömegközlekedésre nagyon ráfeszültek volna.
Negyed hatra elértük Prizrent. Prizren után sikerült nem a tervezett úton menni (az délebbre, egy völgyben, közvetlenül a macedón határral párhuzamosan futott volna, és állítólag nagyon szép), így némi veszekedés és oda-vissza fordulás után hol rosszabb hol jobb utakon, elhaladva a Ferizaj nevű város melletti görög EU-force tábor mellett (az albánok biztosan nagyon örülnek a Koszovóban állomásozó görög katonáknak). Persze maga a NATO azért fainabb dolog arrafelé.
Szóval elértük a Macedón határt. Előtte gyors tankolás (a benzin kb. 20%-kal olcsóbb, cigi 1.70 Euró, jégkrém 70 cent, de az mondjuk olyan is volt. Érdekesség, hogy a hegyekben valamikor biztosan síelhettek (vagy talán még most is), mert az autóbontókban több köteg kiselejtezett sílécet láttunk.
A határátlépés simán ment a macedón utak másfél nagyságrenddel jobbak a koszovóiaknál. Cserébe itt (és Albániában) nagy divat jól álcázott fekvőrendőröket tenni a városi főutakra. Vezessük óvatosan.
Utolsó kommentek