Szerintem mindennél egyértelműbb, hogy ez a zene kell ehhez a bejegyzéshez. A poszt címe az eredeti szám átírásával összeállított paródia címének átírása, mégpedig azért mert ennyire kreatív vagyok. Mióta a videóban szereplő norvég vagy talán dán katonák itt jártak, azért némi fejlődés mutatkozott az országban.
Mindenhol épülő félkész házak, némelyikben laknak is. A házak nagyjából háromnegyede egyáltalán nincs bevakolva, de szemmel láthatóan laknak bennük. Mindenhol nyílászáró-kereskedések, tüzéptelepek, szaniterboltok. Koszovó egyébként az autómosók, autószerelő műhelyek és a „vulkanizer” fedőnévre hallgató gumisműhelyek hazája, minden bokornál van egy, de inkább több. Az biztos, hogy minden ház aljában valamilyen műhely vagy üzlet van, a család fenn lakik a földszint felett kicsit előreugró emeleten.
Nagyon aranyosak egyébként a koszovóiak, teljesen EU mániások, minden üzlet euro-„valami”. És csipázzák a NATO-t is, ha értitek, hogy mondom.
.jpg)
A nyugati orientációt mutatják a fővárosban a The Londox Taxi Company szolgálatot teljesítő eredeti taxiautói. Pristinába amúgy viszonylag gyorsan ott lehet lenni a határról, nem volt egy óra az út.
Maga Pristina elég változatos város. A szerb bombázások és tüzérség viszonylag kevés régi épületet hagyott meg, de pláne a jugoszláv korszak városrendezési törekvései. A kevés régi épület mellett a szocialista korszak panel- és betondzsungele keveredik az elmúlt évek üvegpalotáival. Maga a város nem szemetes, sőt, korrektül mossák az utakat, napközben is több utcaseprő brigádot láttunk. Inkább azt lehetne rá mondani, hogy építés alatt áll, ahogyan a vidéki Koszovó is. A koszovóiak nagyon küzdenek azért, hogy újjáépítsék, illetve felépítsék az országukat és városukat. A legtöbb helyen építési, sok helyen még inkább bontási anyagok, munkagépek, lezárások, állványozások. Érdekes, hogy két óriási keresztény bazilika is épül a városban az egyébként jó állapotban megmaradt három nagyobb régi mecset mellé.
Persze Pritstinában jó sok EULEX alkalmazott és jármű van a fehér UN autók mellett, hiába, nekik köszönhetnek nagyjából mindent. Volt is egy fura érzésem, hogy tisztelettel viszonyulnak az angolul beszélő emberhez.
A közlekedés enyhén szólva érdekes, de legalább felkészít arra, mit várhat az ember Albániában. A koszovóiak nem nagyon ismerik a forgalmi sáv, de még a forgalmi irány fogalmát sem, viszont figyelmesen vezetnek, csak szabadosan értelmezik a szabályokat. Ennek megfelelően alakul a gyalogosközlekedés is, aki emlékszik a mostani felújítás előtti Egyetem térre, tudja, hogy az egész a jó ütemérzéken múlik mindkét fél részéről. (Azóta kiderült, hogy Albániában pontosan ez van, csak sokkal több gépkocsival és gyalogossal.) Egyébként feléjük (és ez igaz Albániára is) csak dudálnak, anyázni nem szoktak semennyire. Fontos megjegyezni, hogy se Koszovóban sem Albániában nem divat letakarni a csatonafedeleket. Erre tényleg oda kell figyelni. Se a karoszszérialakatos, se az autószerelő, de a kórház nem olyan dolog, amire önszántából szokott költeni az ember…
A szállás megtalálása szintén rémálom. Gyakorlatilag nem, vagy alig vannak utcatáblák, legalább húszszor kellett megkérdezni, mire odataláltunk. Cserébe a helyiek nagyon aranyosak, bár nem nagyon tudnak angolul, de meglepő sebességgel találnak egy angolul beszélő honfitársat. Maga a szállás félig-meddig apartman jellegű hely, végül is hostel, az ár-érték arányra nem lehet panasz. Mondjuk a zuhanytálca és a fal között elfért volna valamilyen tömítés, de engem pont nem érdeket, hogy elázott a fürdőszoba. A szállás a város Velania nevű negyedében van, jobb környéknek tűnik, bár néhány pillanatban erős favellafílingje van.
További érdekesség GTA: San Andreas rajongóknak, hogy Pristinában van Radio los Santos. Meg sok rendőr is, csak nehogy hirtelen ihletet kapjunk…
Az öreg (volt műszaki egyetemi tanár) tulaj adott is egy térképet, ezzel belekezdtem a „one night in Pristina” műveletbe. Nos, ez igen gyengére sikerült, ugye az autóbérlés egy napos csúszása miatt le kellett mondani az első napi Pristinai szállást (ezt mondjuk nehezen magyaráztam meg a foglalás magyar nyelvű papírját mutogatva a vendéglátónknak, de végül elhitte és nem fizettetett velünk két napot). Tehát az eredetileg tervezett szombat este helyett vasárnap éjjel (kb. 22:00 óra lehetett már) fedeztem föl Pristinát. A rengeteg bár, gyorsétterem és egyéb egységnek csak a töredéke volt nyitva, de a kínálat így is dicséretes volt. A szórakozóhelyeket a kaszinók és a nyerő- / vesztőgépeket (nézőpont kérdése) üzemeltető bárok dominálják, élőzenés helyet nem is láttam, de ugyebár vasárnap volt. Mindenesetre az éjszakai élet (is) igen olcsó Pristinában. A sör kemény 1 Euró volt (0,33-as üveges, egy elég színvonalas enteriőrrel rendelkező kocsmában, ugyanez a Grand Hotel környéki „lounge”-okban 1.50, ami szintén nem vészes. Az éjszaka (de legalábbis sokáig) nyitva tartó kajáldákban 1 Euró a hamburger, a legtöbb étel 1 – 1.50, a pizzák 1.50 – 4.00-ig terjednek, méret szerint. Félliteres kisüveges víz 0.25 Euró, ez a tikkasztó napon is műemlékeket vadászóknak lehet fontos. Összesen egy rövid késő esti körbejárás alatt 5 Eurót költöttem, megittam két sört meg ettem két hamburgert (amelyek egyébként kiválóak voltak, és végre egy hely, ahol megkérdezik, kérek-e bele zöldséget… széles mosollyal utasítottam vissza a felkínált hörcsögeledelt), márpedig 5 Eurót az ember egy sörre elkölt Amszterdamban az Oudezijds Achterburgwalon, és akkor még csak nézte a kurvákat. Szóval nagyon hiányzott az az egy nap Pristinában. De érdemes visszatérni és fogok is. Mindenkinek ajánlom akár az odajutás akár az ottlét tekintetében az In your pocket kalauzát, amely nem csak Pristináról, de több érdekes helyről is ad hasznos infókat.
Utolsó kommentek