2011. július 5-6.
Azért Bruce Springsteen, mert ha nem Ohridban lennék, akkor a bécsi Ernst Happen stadionban tombolnék a Főnök performanszára, ami ötödikén volt. És azért a Dropkick Murphyssel közös koncertfelvétel, mert a Murphys a kedvenc együttesem, ha valaki nem tudná.
Ohrid. Világörökség szintén, meg is érdemli. Egyszerű felépítésű város, könnyebb kiigazodni rajta, mint Pristinának azon a negyedén, ahol laktunk. Egy fiatal – talán fogorvos végzettségű, erre csak a „dentist” feliratból következtettem az apartmanon – ürgénél laktunk, magasan ajánlom mindenkinek a szállást, 45 Euró három személyre 2 éjszakára több, mint baráti, és közel volt a központhoz, mégis csendes és egy kis kert is járt a pecóhoz. Ráadásul a srác még ki is okított este a turisztikai attrakciókról. Hazai ízeket ideézett, hogy a kézmosószappannak a Csévi Drinks legendás márkájához, a Keverthez hasonló illatú volt (igen, a Kevert az ILLAT) és nekem komoly pedagógia módszerem volt a álmos tanítványokkal „egy jó kevert” „leengedése” az órák szünetében.
Az egyszerűség kedvéért egy ír kocsmában kötöttem ki, a helyiek körében népszerű hely, tömve volt még későn is. Az este a gyorsban megvásárolt térkép és az útikönyv tanulmányozásával történt.
Másnap hajókirándulás St. Naum szigetére. A környezet nyilván gyönyörű.
Útközben egy bronzkori, tóra épített falu rekonstrukciója mellett haladtunk el. Majdnem sírtam, hogy nem nézhetjük meg. Na de Naum. Ha lehet, érdemes elmenni oda, különleges hangulatú hely, pávák a kertben,
tényleg. A nyugalom (fél)szigete.
Maga a hely egy kolostor, ahol kibicként sikerült meghallgatni egy igen impresszív idegenvezető előadását az ortodox templomok szimbolikájáról. És tényleg. Tudtátok, hogy minden templomban a „kapu” (a szentséget elzáró ajtó) két oldalán a két-két ikonosztáz ugyanaz? Érdemes a templomban a jobb oldali kis helyiség ajtó felőli fala felett megnézni a freskót. A templom legendájáról szól, ami szerint Szent Naum (aki egy tanító volt, az első macenóniai „egyetem” A templom legendájáról szól, ami Szent Naum (aki egy tanító volt), az első macenóniai „egyetem” mesterének legendájáról szól, akinek az egyik ökrét megölte egy medve majd, hogy jótálljon az okozott kárért, maga állt be az eke elé húzni azt. Éljen a jogkövető magatartás az erdei állatok körében!
Utána egy igen borsos árú, de ár-érték arányban igen korrekt halvacsora, majd vissza hajóval.
A naplemente így néz ki arrafelé.
A hajón persze macedón dalok váltakoztak nemzetközi slágerekkel odafelé lírai, visszafelé chilles-reggae-négerpop hangvételben. Még odafelé szólt az isteni Robbietól a Road to Mandalay, szóljon most is.
Majd a helyi régészeti múzeum (én magam múzeum és régészetbuzi vagyok, bármilyen kis szar követ megnézek, ha valaki hitelesen előadja, hogy régiség, és még fizetek is érte), amelynek maga az épülete is érdekes építészetileg, tipikus gazdag ház, szépen berendezett enteriőrökkel.
Ezt követően a helyi Plaosnik nevű liget környékén fel a – zárva lévő – várba. Cserébe maga a séta is szép, a kilátás pedig csodás a hegyről Ohridra, bár ezen a képen pont a tenger felől van fotózva.
A Plaosnik liget sarkán álló kis templom meg egyenesen képeslapra kívánkozik.
Na, mondom mi a különösen érdekes. Ezek a Plaosnikon, ahol amúgy egy nagy és igen szép ortodox templom áll jelenleg, egy akkora egyetemi komplexumot építenek (bár jelenleg inkább a régészeti feltárás zajlik), mint az ELTE két lágymányosi épülete együttvéve.
Sok sikert nekik, bár kicsit nagy vállalásnak tűnik. Mindenesetre ha lesz politikatudományi képzésük majd valaki szóljon nekik, hogy ott szeretnék oktatni.
Este folytattam a város éjszakai életének felfedezését. Még a délutáni sétán a hegyre fölfelé kiszúrtam egy eldugott helyet, ahol egy metálbanda próbált. Na most a hely leginkább a pesti Rióhoz hasonlított, csak tengerparton. Szóval este visszamentem. Hát, nem mindennapi buli volt. Legalább ezer ember zsúfolódott össze a kis területen, 7-től 37 éves korig. Nem nagyon feszülnek a korhatáron a macedónok, razziáról nem nagyon tartanak. Viszont pozitívum, hogy mentőorvos állt készenlétben a helyen. Beteszek egy képet, de sajnos telefonnal készült.
Maga a rockbanda korrekt volt, kicsit a kedvenc bulizenekaromhoz, a Retro School Bandhez hasonlított, amennyiben macedón popslágereket (gondolom azok voltak) adott elő rock, punk, metál és hip-hop feldolgozásban. Sajnos 11 felé véget ért a móka, ezért hazamentem. Ellenben a koncert után a House of the Rising Sun, szólt, szóval vagy szerencsém volt, vagy a macedónok igényes zenéket hallgatnak. Hangsúlyozom, a hely szemmel láthatólag a helyiek körében legnépszerűbb diszkó volt. Viszont az óvárosban találtam egy olyan helyet, amit valójában kerestem (nemzetközi rockslágerek élőben előadva), éppen a Sweet Home Alabama ment, amit dobosként magam is előadtam egyszer a Bibó szakkoliban a legendás Irénke Band-del.
Sajnos pénzváltási nehézségek miatt, és mert a helyen Eurót nem fogadtak el, nem ültem be. Mindenesetre Ohrid akár Görögország akár Albánia felé egy kiváló tranzitállomás, érdemes ott elölteni egy-két napot, mindenkinek csak ajánlani tudom. A pénzük a macedón dínár, amit kb. néggyel kell felszorozni, hogy a forintértéket megkapjuk. A sörök szórakozóhelyeken 100 dínárba kerülnek kb., ami nem vészes, a többi ár is ehhez viszonyítható. És sok helyen elfogadnak Eurót is, hasonlóan Boszniához, bár a saját pénzükben adnak vissza, így azt gyorsan el kell költeni. Cseles.
Utolsó kommentek